2016. január 11., hétfő

7 Fejezet.

Molly Szemszöge:

Reggel izgatottan keltem, ugyanis ma megyünk Louissal randizni. Nagyon várom már, hogy újra vele lehessek. Elvégeztem a reggeli teendőimet, leballagtam a konyhába bekapcsoltam a rádiót, közbe megcsináltam magamnak a kávét és kortyolgatni kezdtem.
- Megyek már.- kiabáltam az ajtó fele ugyanis valaki ráfeküdt a csengőre.
 - Úristen mi volt tegnap??- jött be ugrándozva a barátnőm.
 - Este megyünk randizni. - válaszoltam fülig érő mosollyal.
 - Van elképzelésed mit veszel fel??
 - Igazság szerint még fogalmam sincs.- válaszoltam kicsit szomorkodva.
 - Haló akkor mire vársz még, irány vásárolni.
- Rendben csak átöltözök gyorsan.- és már fent is voltam az emeleten.
 A ruháim között válogattam és erre a ruhára esett a választásom:




 Lent Mary már izgatottan várt. Bezártam a bejárati ajtót majd a taxi felé vettük az irányt, ugyanis barátnőm időközbe hívott egyet.

 *Plázában*

 - Milyen fajta ruhára gondoltál?- kérdezte az eladó.
 - Nem igazán tudom.- tűnődtem el - tudna mutatni párat?
 - Persze.- mosolyodott el a nő kedvesen és elindult a sorok között.
- Mit szólnál ehhez? Kiemeli az alakod.
 - Hú ez nagyon szép! Felpróbálom.- indultam meg a próbafülkék felé.
 Mikor kileptem barátnőm tátott szájjal nézett.
 - Úristen! Louisnak nagyon fog tetszeni. Elmosolyodtam rajta.
 - Úgy érzem ez lesz az!- mondtam 



Kifizettük a ruhát majd hazamentünk. Gyorsan összedobtam egy zöldséglevest és bolognait másodiknak. Kimertem Marynek meg magamnak, majd hozzáláttunk.
 - Molly még mindig jól főzöl! Louis összeteheti a két kezét. Remélem jól meglesztek együtt.
 - Köszönöm Mary! Bízom benne, hogy jól megleszünk.
 Miután befejeztük az ebédet elmosogattam, barátnőm segítségével, majd leültünk beszélgetni a kanapéra. Mary délután öt óra körül hazament, hogy nyugodtan tudjak készülődni. Először lefürödtem, hajat mostam, megszárítottam enyhén begöndörítettem majd sminkeltem. Felvettem a ruhámat és izgatottan vártam Louist. Fél óra múlva csengettek így hát mentem ajtót nyitni.
 - Szia! Gyönyörű vagy!- adott két puszit .
- Szia! Köszönöm!- pirultam el teljesen. Hihetetlen hogy zavarba tud hozni.
 - Tetszik a színed!- mondta viccesen.
- Gyere menjünk.- nyitotta ki nekem az autó ajtaját.
 Kicsit kocsikáztunk a városba mikor egy étteremnél megálltunk. Segített kiszállni, majd bementünk.
 - Jó estét! Louis Tomlinson névre van foglalásunk- mondta Louis a pincérnek
 - Jöjjenek megmutatom az asztalukat.
 - Köszönjük.- válaszoltuk.
 Rendeltünk ételt, mikor pedig végeztünk Louis fizetett és elhagytuk az épületet.
 - Még van egy meglepetésem- kacsintott rám mire újból elpirultam még jó hogy sötét volt így nem láthatta.
 - Louis hova viszel még?- próbáltam kiszedni belőle, de nem árulta el.
 - Egy olyan gyönyörű helyre, mint amilyen gyönyörű te vagy!- mondta és megálltunk a London Eye-nál.



- Úristen elhoztál a London Eye-hoz! Köszönöm.- ugrottam a nyakába.
 - Igen mert megérdemled!- mondta és egy puszit nyomott a homlokomra. Felszálltunk rá és néztük ahogy a talaj távolodik a talpunk alól. Gyönyörű látvány volt még így éjszaka is. Louis hátulról átölelt és belesuttogott a fülembe.
 - Molly kérdezhetek valamit? - Persze Louis- válaszoltam, közbe megfordultam a karjai között, hogy vele szembe lehessek.
 - Lennél a barátnőm?- tette fel a kérdést mire a szívem kihagyott egy ütemet.
 - Igen Louis boldogan!- erre a kijelentésemre finoman magához húzott és megcsókolt. Mikor elváltunk egymástól nem szólt semmit, az arcomat fürkészte.
 - Köszönöm, hogy elhoztál ide. Nagyon tetszik.- mondtam a tájat csodálva.
 - Örülök, hogy tetszik.-  mondta majd egy puszit nyomott a homlokomra.
Megtettünk egy teljes kör, és leszálltunk és Louis hazavitt.
 - Nem lenne kedved itt maradni?- tettem fel óvatosan a kérdést.
 - Szívesen maradok ha nem zavarlak.
 - Dehogy zavarsz! Örülök, hogy maradsz.- öleltem meg.
 Bent átöltöztem egy rövidnadrágra meg egy pólóra, Louis levette a ruháit csak egy bokszer volt rajta. Mire kicsit elkalandoztak a szemeim a kockás hasa láttán. Úristen hogy lehet ilyen szexi. Gondolatmenetemből édes hangja rántott vissza a valóságba.
 - Jól vagy? Ideje aludnunk.
- Persze jól vagyok.- mosolyodtam el. Beugrottunk az ágyba fejem a mellkasára tettem, kezével szorosan magához ölelt és elnyomott az álom a szerelmem karjai között.


Meghoztuk a hetedik fejezetet. Reméljük tetszeni fog. Jó olvasást :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése